A tanulás örök következményei. A nevelés olyan munka, melynek hatása meg fog látszani az örökkévalóság soha meg nem szűnő korszakain át. (6Bizonyságtételek 154)

Helyreállítani az összhangot az emberben. A nevelés legigazibb célja visszaállítani az Isten képét a lélekben. Mert kezdetben Isten az ő képmására teremtette az embert. Fölruházta nemes tulajdonságokkal, értelme kiegyensúlyozott és összes képességei összhangzatosak voltak. Isten csodálatos ajándékait azonban összezilálta a bűnbeesés. A bűn elhalványította, sőt, csaknem kitörölte Isten képét az emberből. De megváltást szerzett az Úr és kegyelemidőt adott e képnek visszaállítására. Az élet alapvető célja tehát visszakerülni a tökéletességnek arra a fokára, melyen a teremtéskor állt. A szülők és tanítók kötelesek az ifjúság nevelésében együttmunkálkodni az isteni gondviseléssel, és ezzel, Isten munkatársai lesznek. (Ősatyák és látnokok 595)

Összes képességet ki kell fejleszteni. Az ember testi, lelki s szellemi tehetségei mind az Istentől származnak, s ezeket azért adta, hogy helyesen alkalmazva elérhesse a tökéletesség lehető legmagasabb fokát. De ez ne legyen egyoldalú, önző műveltség. Mert Isten jelleme, melynek képmását magunkra kell fogadnunk, szeretet és jóakarat. A tőle nyert ajándékok mindenikét nevének dicsőségére és embertársaink fölemelésére, nemesbítésére kell használnunk. Ebben a tevékenységben található a legtisztább, legnemesebb s legboldogítóbb gyakorlat. (Ősatyák és látnokok 595)

Az igazi nevelés széleskörű. Az igaz műveltség többet jelent valamely tanfolyam elvégzésénél.…Az igaz nevelés széleskörű. Magában foglalja a testi és szellemi képességek együttes fejlesztését. Megtanít Isten szeretetére és félelmére, s fölkészít az élet kötelességeinek hű végzésére. (Tanács tanítóknak 64)

Sokoldalú kötelességre képzés. Akik Isten munkatársai akarnak lenni, törekedjenek tökéletességre testük minden szervével s értelmük minőségével. Az igaz művelődés a testi erő és szellemi képességek egyöntetű fejlődése bármilyen kötelességek végzésére. Ez az értelem, test és lélek isteni szolgálatra való képzése. Ez a művelődés megmarad az örök életre. (Krisztus példázatai 330)

Képesség fejlesztése. Isten célja, hogy battle creeki főiskolánk a szellemi és erkölcsi művelődés magasabb fokát érje el, mint bármi más intézet az országban. Tanítsuk meg a fiatalokat, hogy mennyire fontos kiművelniük testi, szellemi, erkölcsi képességüket, hogy ne csak a tudományban érjék el a legmagasabb szintet, hanem Isten ismerete által arra legyenek nevelve, hogy Istent dicsőítsék meg; hogy arányos, kiegyensúlyozott jellemet fejlesszenek, s így teljesen fölkészüljenek a földi hasznosságra, de a halhatatlan életre is. (4Bizonyságtételek 425)

A tudás hatalom. Iskoláink súlyos felelősséget jelentenek, mert fontos dolgok fordulnak meg rajtuk; különös módon látványosságai angyaloknak és embereknek is. Hisz a tudományok ismerete hatalmat jelent, s Isten szándéka, hogy fejlett tudományt tanítsanak iskoláinkban, előkészületül a munkára, melynek meg kell előzni a történelem záróeseményeit. Az igazságnak el kell jutnia a föld legvégső határaira is, erre kiképzett egyének által. De, noha a tudomány ismerete hatalmat jelent, a tudás, melyet Jézus személyesen közölt a világgal, az evangélium örömüzenetének tudása volt. Az igazság világosságának föladata rávetni tündöklő sugarait a föld legtávolabbi részeire, s Isten üzenetének elfogadása vagy elutasítása a lelkek örök sorsát dönti el. (Keresztény nevelés alapjai186)

A fiatalok legyenek gondolkodók. Minden Isten képmására teremtett ember teremtőjéhez hasonló képességgel fölruházott. Egyéniséggel, a gondolkodás és cselekvés képességével. Akikben ez a képesség fejlett, azok viselik a felelősségeket, azok a vezetők a vállalkozásban, ők hatnak a jellemre. Az igaz művelődés föladata kifejleszteni ezt a képességet. Gondolkodásra, nem csupán mások gondolatainak tükrözésére szoktatni a fiatalságot.

A tanulásuk arra korlátozása helyett, hogy emberek mit mondtak, emberek mit írtak, irányítsátok őket az igazság forrásához, a roppant tárt mezőkhöz, kutatásra a természet és kinyilatkoztatás terén. Elmélkedjenek a kötelesség és sors nagy horderejű tényeiről, így értelmük kitágul és megerősödik. Ahelyett, hogy gyöngévé nevelnétek őket, a tanintézetek erős gondolkodású és cselekvő embereket küldhetnek ki, a körülmények urait, nem rabszolgáit, akiknek értelme mély, gondolkodása világos, s kiállnak meggyőződésük mellett. (Nevelés 17,18)

Az igaz nevelés fejleszti a jellemet. Fontos komoly föladat a fiatalok tanítása s nevelése. Legyen a jellem helyes fejlődése az elérendő nagyszerű cél, hogy az egyén megfelelően fölkészített legyen, hogy eleget tudjon tenni az élet kötelességeinek, végül pedig bejusson a jövő, halhatatlan életre. Az örökkévalóság fogja megmutatni, mimódon végeztük ezt a föladatot. Ha a lelkipásztorok és tanítók teljesen átéreznék felelősségüket, akkor ma más állapotok uralkodnának a világon. De mindkét csoport túl szűklátókörű a szemléletében s célkitűzéseiben. Nem értik, mennyire fontos a munkájuk, és e föladatok következményei. (4Bizonyságtételek 418)

Legnagyobb érték a jellem építése. Az avondalei tanulók keményen és hűségesen fáradoznak. Gyarapodnak az idegerőben és szilárdságban csakúgy, mint testi erőben. Ez a helyes nevelés, mely olyan ifjakat fog előhozni iskoláinkból, akik nem gyöngék és határozatlanok, akiknek nem egyoldalú a nevelése, hanem sokoldalú testi, szellemi és erkölcsi képzéssel rendelkeznek.

A jellemépítés ne felejtse el az alap lefektetését, mely legnagyobb értékké teszi a nevelést. Ez önfeláldozást követel, mégis meg kell lennie. A testi munka, ha helyesen végzik, fölkészít a szellemi terhelésre. De az egyik egymagában mindig hiányos, elégtelen embert alkot.

A szellemi erőfeszítéssel elegyített testi leterhelés egészségesebb állapotban tartja az erkölcsöket és értelmet, és sokkal jobb munkát végez el. Az ilyen műveltség mellett a tanulók a gyakorlati életre képzetten lépnek ki iskoláinkból, a legjobb fölhasználásra készen szellemi képességeikkel. A testi és szellemi gyakorlatokat elegyíteni kell, ha a tanulók legfőbb javát akarjuk. Mi itt, Ausztráliában, e szerint fáradozunk teljes sikerrel, annak ellenére, hogy a tanulók kényelmetlen körülmények közt kénytelenek munkálkodni. (Bizonyságtételek lelkészeknek 241)

Nem értik az igaz elveket. Sok tanuló annyira siet befejezni tanulmányait, hogy fölületesek mindenben, amibe kezdenek. Kevésnek van elég bátorsága és önuralma elvek szerint cselekedni. A legtöbb tanuló nem érti meg a művelődés főcélját, ezért nem is iratkoznak be olyan tanfolyamra, mely biztosítaná ezt a célt. Számtanba vagy nyelvtanulásba fognak, elmulasztva az élet boldogságához sokkal fontosabb tanulmányokat. Sokan, akik a földtantudóssal föl tudják kutatni a föld mélységeit, vagy a csillagásszal átszelni az egeket, a legkevésbé sem érdeklődnek testük csodálatos szervezete iránt. Mások pontosan megmondják, hány csont van a testben, s helyesen leírják a test szerveit, mégis tudatlanok az egészség törvényei, a betegségek gyógyítása felől, mintha az életet vak sors igazgatná, határozott, változhatatlan törvény helyett. (Keresztény nevelés 712)

A nevelés nem egyedül az agynak szól. Akik könyvtudásra tettek szert a gyakorlati munka ismeretének megszerzése nélkül, nem állíthatják, hogy kiegyensúlyozott műveltségben részesültek. Hiszen elhanyagolták a szaktárgyakat. A művelődés nem egyedül az agy használata. A testi fejlődés is elengedhetetlen része a nevelésének. Ha nem tanítanak hasznos testi munkára, ez a fontos rész hiányzik. (Tanács tanítóknak 3078)

A testi és szellemi egyaránt foglalkoztatva legyen. Sokat hallottunk s olvastunk annak fontosságáról, hogy képezzük gondolkodásunkat Istennek legtetszőbb szolgálatra. Ez abba a vélekedésbe torkolt, hogyha a legmagasabb fokig képezzük a szellemi képességeinket, az majd erősíteni fogja a testet és az erkölcsi jellemet – vagyis az egész ember fejlődését. Az idő és a tapasztalat tévesnek bizonyította ezt a fölfogást. Olyan fiatal férfiakat és nőket láttunk oklevelet kapni a főiskolán, akik egyáltalán nem tudják helyesen használni az Istentől nyert csodálatos testi szervezetet. Az egész test tettekre teremtetett, nem pedig a tétlenségre.

Ha nem használjuk ugyanúgy a testi erőnket, mint a szellemieket, akkor túlterheljük az utóbbit. Ha az ember szervezetének valahány része nem végzi a számára rendelt föladatot, akkor csak rövid ideig lehet legmagasabb képességig használni ki a szellem erejét. A természettől nyert erőinket a természet törvényeinek kell szabályoznia. Úgy kell szoktatnunk hát képességeinket, hogy összhangban működjenek, mégpedig a természet törvényei szerint. Iskoláink tanítói nem vehetik semmibe ezeket a részleteket anélkül, hogy ki ne bújnának felelősségük alól. A büszkeség ugyan arra sarkallhatja őket, hogy a szellemi színvonal magas, világi szintjére törekedjenek; hogy a hallgatók ragyogó képesítéssel végezzenek; de mikor kézzelfogható eredményekről van szó – amelyek képesítik a férfiakat és nőket, hogy a gyakorlati élet folyamán bármilyen és minden kényszerhelyzetben helytálljanak, az ilyen hallgatók csak részben tudnak gyümölcsöző életet élni. Hiányos nevelésük gyakran csődbe juttatja őket, bármilyen foglalkozást válasszanak. (5Bizonyságtételek 522)

Ne bújjanak ki az élet terhei alól. Véssük a fiatalok értelmébe, hogy a művelődés nem annak a megtanulása, hogy miként kerüljék el az élet kellemetlen föladatait és súlyos terheit; hanem hogy jobb módszerek és magasabb célok segítségével könnyítsen a munkán. Tanítsuk meg őket, hogy az élet valódi célja nem a lehető legnagyobb nyereség önző maguknak biztosítása, hanem a gyöngébbek és tudatlanabbak segítésével tisztelni alkotójukat. (Nevelés 201)

Egyenletes fejlesztés szükséges. A magunk helyes igénybevétele a legértékesebb lecke, melyet az ember megtanulhat. Ne végezzünk agymunkát, megtorpanva ott, vagy testmozgást, és ott állva meg, hanem a legjobban használjuk föl a szervezet különböző részeit – agyat, csontot, izmot, fejet, szívet. (Isten fiai és lányai 171)

Tudatlanság nem növeli a lelkiséget. Az ifjak ne fogjanak szentírásmagyarázatba, sem a jövendölések fejtegetésébe, amíg nem jártasak a Biblia fontos igazságaiban, melyeket másoknak próbálnak kifejteni. Hiányosságaik lehetnek az általános műveltség terén, azért nem tudnak annyi jót elérni, amennyit elérhetnének, ha jó iskolázottságuk lenne. A tudatlanság nem növeli Krisztus hitvalló követőinek alázatát vagy a lelkiségét. A művelt keresztény értékeli a legjobban Isten szavának igazságait. Azok tudják a legjobban magasztalni Krisztust, akik értelmes módon szolgálják őt. A művelődés nagy célja, hogy úgy tudjuk fölhasználni Istentől kapott képességeinket, hogy a legjobban képviselhessük a Biblia vallását, és elősegítsük Isten dicsőségét. (3Bizonyságtételek 160)

A tanulás, művelődés, nevelés gondosságot igényel. A tanítók vezessék rá tanítványaikat a gondolkodásra, s az igazság maguk számára való világos megértésére. Nem elég, ha a tanító megmagyarázza, vagy a tanuló hisz benne. Föl kell ébreszteni az érdeklődést, a kérdezősködést, s rávenni a tanulót, hogy maga mondja el az igazságot, így téve nyilvánvalóvá, hogy látja annak erejét, s gyakorolja is. Türelmes igyekezettel értelmébe kell vésni a létfontosságú igazságokat. Ez lassú folyamat lehet, de értékesebb, mint kellő átgondolás nélkül szaladni át fontos tárgykörökön. Isten elvárja intézményeitől, hogy kiválóbbak legyenek a világéinál, mert ezek az ő képviselői. Az Istennel igazán összeköttetésben levők bizonyítsák be a világnak, hogy embernél nagyobb áll a kormánykeréknél. (6Bizonyságtételek 154)

Jól kivehető tájékozódási pontokat. A fiatalok állítsanak föl jól körülírt tájékozódási pontokat, hogy hirtelen szükség esetén ezek irányíthassák őket. Mikor üt a válság órája, mely tevékeny, jól kifejlett testi erőt, képességet, és tiszta, erős, gyakorlatias, működő értelmet követel, mikor nehéz munka vár elvégzésre, hol minden mozdulatnakszámítani kell, s a fogas kérdéseket csak Istentől kért bölcsességgel lehet megoldani, akkor az ifjú, aki megtanulta kemény munkával legyőzni a nehézségeket, így felelhet a munkásokért való fölhívásra: „Ímhol vagyok én, küldj el engem.” A fiatal férfiak és nők szíve legyen olyan tiszta, mint a kristály. Gondolataik ne legyenek kicsinyesek, semmitmondók, hanem erény és szentség által megszenteltek. Nem elkerülhetetlen, hogy mások legyenek. A Lélek megszentelése által tisztán, erényesen gondolkodva, életük kifinomult, emelkedett és nemes lehet. (1Különleges bizonyságtételek 31,32)

Fontos a helyes szokások kialakítása. Legyen minden ifjú szilárd szándéka, hogy életműve összes tervével magasra törjön. Összes ügyed igazgatásánál alkalmazkodj Isten szava mértékéhez. Ez a keresztény kifejezett kötelessége, s ez legyen gyönyörűsége is. Ápold a magad tiszteletét, hiszen Krisztus megváltott tulajdona vagy.

A helyes szokások alakításában aratott siker, a nemesben és igazban való előmenetel olyan tekintélyt ad neked, melyet mindenki meg fog becsülni. Élj másokért, ne csak magadért.

Ha indítékaid tiszták, önzetlenek, ha folyvást munkát keresel, melyet valakinek végezni kell, ha mindig éber vagy, hogy szeretetteljes, figyelmes légy, és előzékeny cselekedeteket végezz, öntudatlanul is emlékművedet építed. Isten ennek végzésére szólít minden gyermeket és ifjút. (1Különleges bizonyságtételek 32)

Önellátás, a nevelés fontos része. Nevelésre, művelődésre téve szert, sok főiskolás a legértékesebb leckében részesülne, ha eltartanák magukat. Adósságcsinálás, vagy szüleik önzetlenségére való támaszkodás helyett, a fiatalok támaszkodjanak magukra. Így megtanulják a pénz értékét, az idő, az erő és lehetőségek értékét, és sokkal kevesebb kísértés éri őket, hogy semmittevő és pazarló szokásokat elégítsenek ki. A takarékosság, szorgalom, lemondás, gyakorlati ügyintézés, beosztás és töretlen szándék, jól megtanulva, a legfontosabb rész lenneaz élet harcára való fölkészülésnél. S a hallgatók által megtanult önellátás segítene adósság mentesíteni tanintézeteinket, mert sok iskola adósság alatt kénytelen görnyedni, ami megrokkantja hasznosságukat. (Nevelés 211)

A nevelés alakítja a társadalmat. Szerte a világon a társadalom bomladozik, azért átalakulásra van szükség. A fiatalok nevelésének a társadalom egész szövetét alakítania kell. (Gyógyító szolgálat 406)

Mezőgazdasági iskolákra van szükség. Iskoláink hathatósan segíthetnék a munkanélküli tömegeket. A magatehetetlen és éhező emberek, akik naponta duzzasztják a bűnözők számát, önfenntartókká válhatnak, boldog, egészséges, független élettel, ha tanítani lehetne őket a szakszerű, szorgalmas földművelésre. (Nevelés 220)

A tanulás, nevelés, művelődés egész életen át folytatódik. Krisz tus iskolájában a tanulók sohasem végeznek. Ott vannak köztük az öregek és fiatalok. Akik hallgatnak az isteni utasításokra, azok foly vást növekednek a bölcsességben, kifinomultságban és lelki nemességben, így fölkészülnek belépni ama fölsőbb iskolába, ahol a haladás az örökkévalóságon át folytatódik. (Tanács tanítóknak 51)

Igazi becsvágy. Kedves ifjúság! Mi az életcélotok? Olyan műveltségre vágytok, mely hírnevet és megtiszteltetést vív ki a világban? Vannak gondolataitok, melyeket nem mertek kifejezni, hogy egy szép napon a szellemi nagyság csúcsán álltok, hogy ott ülhessetek a tanácskozó és törvényhozó testületekben, és segítetek törvényeket hozni a nemzetnek? Nincs semmi helytelen az ilyen nagyravágyásban. Minden egyesetek magas célt érhet el. Ne elégedjetek meg közepes eredményekkel. Tűzzétek magasra a célt, s ne sajnáljátok a fáradtságot, hogy elérjétek, megüssétek a mértéket. (Keresztény nevelés 82)

A legfőbb ismeret.  A fiatalok haladjanak olyan gyorsan és olyan messzire, amilyenre tudnak az ismeretek elsajátításában... S amint tanulnak, adják tovább ismereteiket. Értelmük ezúton tesz szert fegyelemre és erőre. Az határozza meg műveltségük értékét, hogy miként használják föl tudásukat. Sok időt tölteni tanulással, anélkül, hogy tovább törekednének adni, amit elsajátítottak, gyakran inkább akadálynak, mintsem segítségnek bizonyul a valóságos fejlődéshez. Mind a családi körben, mind az iskolában a tanulók igyekezete legyen megtanulni, miként tanuljanak, kutassanak, s miként adják tovább az ismereteket. Bármi legyen a hivatásuk, legyenek mindnyájan tanulók, s egyszersmind tanítók, míg életük tart. (Nagy orvos 402)

A legfontosabb művelődés ma az ifjúságnak, hogy elérjék, ami képesíti őket a fölsőbb fokozatokra a fönti iskolában – azt a művelődést, mely megtanítja őket, miként hirdessék a világnak Isten akaratát. (Keresztény nevelés 512)

Az elengedhetetlen tudás nem más, mint Istennek, és akit elküldött, a Jézus Krisztusnak ismerete.

Minden gyermek és ifjú ismerje meg magát. Ismerje meg a testet, melyet Isten adott neki, s a törvényeket, melyekkel egészségesnek tarthatja meg testét. Mindenki alapozódjék meg az ismeretek közönséges ágazataiban. Azon kívül szakmai kiképzésben is részesüljenek, mely mindennapi életre fölszerelt, gyakorlati képzéssel rendelkező férfiakká és nőkké teszi őket. Ehhöz hozzá kell még adni a lélekmentő igyekezet különböző ágazatain való képzést és gyakorlati tapasztalatot. (Nagy orvos 402)

Milyen egyetemi tanfolyam érhet föl ezzel? Közel van az Úrnak nagy napja… s a világot figyelmeztetni kell….Ifjak ezrei….adják át magukat erre a munkára…A keresztény nevelők segítsék a gondjaikra bízott fiatalokat, hogy fölkészüljenek csatlakozni a sereghez.

Nincs olyan munkaterület, melyen a fiatalok több jóban részesülhetnének.…Angyalok munkatársai ők; pontosabban emberi eszközök, akiken át az angyalok elvégzik küldetésüket. Angyal szól hangjukon át, munkálkodik kezük által. S az emberi munkások, a mennyei eszközökkel együttműködve, örvendhetnek tudásuknak s jártasságuknak. Melyik egyetemi tanfolyam érhetne föl ezzel? (Nevelés 2701)

Főfontosságú továbbadni a tudást. A teljes művelődés szemszögéből szükséges, hogy a tanulóknak időt adjanak lélekmentő munkára – időt, hogy megismerjék a körülöttük levő közösségben a családok lelki szükségleteit. Nem kellene annyira leterhelni őket tanulmányaikkal, hogy ne legyen idejük fölhasználni a nyert tudást. Bátorítsuk őket, hogy tegyenek buzgó lélekmentő erőfeszítéseket a tévelygőkért – ismerkedjenek meg velük és szóljanak az igazságról. Alázatosan fáradozva, Krisztusnál keresve bölcsességet, vigyázva és imádkozva átadhatják másoknak az életüket gazdagító tudást. (Tanács tanítóknak 5456)